Vajon miért nyert akkora teret az lmbtq-mozgalom, miért olyan meggyőző sokak számára, és mi van mögötte? – kapom meg gyakran a kérdést kutatóként és előadóként. Mindig jelzem, hogy erre nehéz válaszolni, mert vannak mögötte üzleti érdekek, amelyek utólag telepedtek rá. Így aztán azt szoktam mondani, hogy ilyen a korszellem, ami indifferens, érdektelen, és azt tartja: élni és élni hagyni, „mit érdekel téged, hogy élnek ők, elférnek”.
Fotó: Axioma-BKKI
Tény, ezáltal a válaszkeresést csak egy szinttel mélyebbre helyeztük, ekkor ugyanis a kérdés: miért ilyen a korszellem, mi okozza ezt? Ha választ szeretnénk kapni, akkor egy sötét kútba kell néznünk. Ez a kút az amerikai presbiteriánus teológus és eszmetörténész, Carl R. Trueman magyarul most megjelent új kötete, A modern én felemelkedése és diadala.
Trueman lényegében Rousseau-ig, háromszáz évvel ezelőttig vezeti vissza a modern én, a modern ember önképe kialakulását. Rousseau ugyanis vallomásaiban épp az ellenkezőjét állította annak, amit Szent Ágoston több mint ezer évvel korábban a saját vallomásaiban. Ágostonnál a lopás az egyén bűne, mert az ember gyarló az eredendő bűn miatt, Rousseau-nál a lopás a társadalom bűne, amely megrontotta az embert. Így aztán a szerző a romantika korán, Nietzschén, Marxon, Darwinon, Freudon és a frankfurti iskolán végigvezetve az olvasót bemutatja, miként született meg az a felfogás, amely először csak a hagyományokat, az egyházat, a rendi hierarchiát látta korlátozónak, aztán már magát a társadalmat is, végül pedig – transzneműség – a saját biológiai valónkat.
De a mai korban ott élnek azok is, akik szerint nem a korlátlan önkifejezés az élet lényege. Amit ők képviselnek, az korábbi korokban volt korszellem. Trueman idézi Philip Rieffet, aki szerint az ókori ember a kozmosz, a középkori Isten, a kora újkori a gazdaság törvényszerűségei szerint élt, a modern-posztmodern ember viszont a belső boldogságot keresi, lerombolva a korábbiak által elismert külső korlátokat. A korábbiak az objektív világ valóságához igazodtak,
a modernek-posztmodernek szerint nincs objektív világ, minden képlékeny, a lényeg, hogy „valósítsd meg önmagad”.
Így jutunk el az lmbtq-ig és a BLM-ig, a woke-ig és az újbaloldalig. Őszerintük a régi korok, mivel elnyomók voltak, feledésre vannak ítélve, a múltat végleg el kell törölni, jöhet az eltörléskultúra. A négy korszak azonban egymásra is torlódott: habár a negyedik a domináns, itt élnek a keresztények, akik a másodikat képviselik. Így aztán „a pszichológiai ember kora olyan változásokat követel a kultúrában, annak intézményeiben, a szokásokban és meggyőződésekben, amelyek mindenkit érintenek. Mindenkinek alkalmazkodnia kell az egyén pszichológiai jólétéhez”. Az lmbtq-mozgalom szerint álláspontjuk, emberképük megkérdőjelezése dehumanizálás, a régimódi keresztények és konzervatívok bigottak.
A megoldás valószínűleg nem lehet a puszta tolerancia: „nincs kompromisszum, amit igazán el lehet itt érni, hiszen az egyik nem tudja asszimilálni a másikat. A két világ külön premisszákon alapszik, és ellentétes egymással.” Alapvető identitások ütköznek, az pedig a létért folyó harcot jelenti: ha hagyjuk például, „hogy a vallásos konzervatívok vallásos konzervatívok legyenek, azzal tagadjuk, hogy az embert a szexuális orientációja definiálja; és ha hagyjuk, hogy az embert a szexuális orientációja definiálja, akkor elfogadjuk, hogy a vallásos konzervativizmus irracionális bigottság, és veszélyt jelent a közösség egységére”.
Meglehetősen pesszimista végkicsengés. De a kortárs helyzet megértését kiválóan szolgálja Trueman kötete.
Carl R. Trueman: A modern én felemelkedése és diadala – Kulturális amnézia, expresszív individualizmus és a szexuális forradalomhoz vezető út. Axioma–BKKI, 2024
A globalizáció optikai csalódása, hogy a világot irányító ipari és technológiai rendszerek semlegesnek, személytelennek tűnnek. A kikötői daruk vagy a légiirányító panelek nemcsak technikai infrastruktúrák, hanem kulturális kódok is, a modernitás hatalmi struktúrái, amelyekre nem csak akkor kellene figyelnünk, amikor meghibásodnak.
Hortobágyi T. Cirill főapát szerint a klímaváltozás játszhatott szerepet abban, hogy a helyiség felmelegedett, így a bogarak számára is ideálissá vált a környezet.
Egyre kevesebb pénz, támogató és résztvevő. A belső ellentétek és a csökkenő társadalmi támogatottság miatt nehéz helyzetbe kerültek a Pride szervezői Nyugaton.
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 136 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
abcd2k
2024. október 07. 10:01
Itten keveredik az ok és az okozat. A buzulás terjedése csak látszólag keresztény ellenes, valójában ember ellenes, mert önsorsrontó is és nem ok, hanem okozat.
Az ok a túlnépesedés és az anyagi javak a jólét fejlődése. A kutya is jó dolgában veszik meg tartja a mondás, nem is alaptalanul. Ma az embernek a fejlett világban nem kell dolgoznia a megélhetésért a semmittevésben is vígan elhízhat. Miközben teljesen fölösleges foglalkozásokat, hozzá iskolákat, képzéseket kreálnak, az ember létének értelme gyakorlatilag a megtermelt javak fölélésében merül ki, egy őrült fogyasztói spirálba hajtva az emberiséget.
Az önellentmondás ott van, hogy az "elnyomás" ellen harcoló "felszabadító" mozgalmak (jakobinusok, kommunisták, LMBTQ, woke, ujmarxizmus) is csak ELNYOMÁS ÚTJÁN tudják elképzelni a maguk érvényre jutását.
"Skywalker_bp
2024. október 07. 06:52
Uramatyám, Szilvay, ezt a katyvaszt, amiről írtál magadtól olvastad el, vagy a kezedbe adták munkaköri kötelesség gyanánt? Homoszexualitás mindig volt és mindig lesz. Elég elolvasni az Evangéliumban a kapernaumi százados történetét, amelyben Jézus meggyógyítja a centúrió pasiját."
Homoszexualitás volt van és lesz, ez így igaz. Senki nem is foglakozott vele, csak tudomásul vette.
A baj onnantól van, hogy ideológiát faragtak belőle, a társadalom szétverésére. Hogy már ünnepli is a libsiség a képünkbe tolva, velünk is kötelezően ünnepeltetve.
Hogy már a kisgyerekeknek is a homoszexualitás nagyszerűségét propagálnák még mielőtt a szexualitásról egyáltalán fogalmuk lehetne.
Hogy a homoszexualitás legyen az első és meghatározó élményük a szexualitásról.
A kisiklatás, a megrontás a célja ennek.
Ez túlnyúlik az egyházon, valláson.
Senki normális embernek sincs igénye a devianciák normalitás fölé emelésének.
Ez csak deviánsok igénye lehet.
Na meg a libsiké, mert az újabb és újabb ember csoportok szembe fordítása, a társadalom szétverésének hatékony eszköze.